Majd valamikor más helyen talán folytatom. Az is lehet, hogy itt, az is lehet, hogy sehol. Ez itt egyelőre vagy végleg bezár.
Köszi mindent, sziaszok!
Viszlát
Posted in élet Leave a comment
Megint beteg vagyok
Reggelre, illetve hajnalra eldurvult kicsit az állapotom, öt körül ébredtem arra, hogy valaki a torkomba szúrt valami kardfélét és forgatja.
El is rohantam a dokihoz, hiszen ha így folytatódik, ugrik az állásinterjú is, a túra is.
Természtesen akkor tör az emberre a betegség, amikor hosszú hétvége van és a doki nem rendel. Az előző pár estét tehát ilyen jó kis hidegrázós fetrengéssel töltöttem.
Szóval, ma reggel elmentem, megvizsgáltak, kaptam gyógyszert is, meg egy csekket a parkolóőröktől.
Nos, talán nem húzom az időt azzal, hogy leírjam, mire költse el az a két vigyorgó idióta azt a hétszáz forint a patikában, ami előtt ácsorogtak. Beteg embereket lehúzni, meg ugráltatni, az kemény dolog. Befizettem a postán a hétszáz forintukat, építsék Magyarországot. Amúgy, a posta, az is megérne egy misét, de hagyjuk.
Megpróbálok valahogy rendbejönni. Muszáj, mert így áll minden dolgom, az időm meg fogy.
Posted in élet Leave a comment
Jelentem alássan, szakadok
Nos, nem tudom, kedves olvasóim, mennyire követtétek a Magyar Internet eddigi legnagyobb közösségi buliját…
Egyeseknek már meséltem róla, meg el is olvasható a Belsőségen. Iszonyat hosszú lesz, de igérem, megéri. Élőben volt persze a legnagyobb élmény, gyakorlatilag mindenki erről beszélt.
A lényeg annyi, hogy a magyar online újságírás egyik legkedvesebb idiótája meg a barátai elmentek egy 48 éves Merciért a sarkkörhöz. Ha ismeritek Csikós Zsolti bácsi cikkeit, akkor tetszeni fog a dolog, mert ez a kedves idióta bizony ő. Imádom a hétvégi szerelős cikkeit, a bizonyos “csikóscikk”-eket.
Ha akarjátok, olvassátok el, én nem linkelem, ott van a belsőségen. Aki ezekután kimarad ebből, azt valószínűleg nem is érdekli az ilyesmi autóbuzéria. Mindenesetre, óriási közösségi elményből maradt ki, aki kimaradt. Kommentrekordok, behaló blog.hu, miazmás…
Az apropó, ami miatt mégis írok róla ily későn, az egy képaláírás. Rég röhögtem ilyen hangosan és harsányan. Hiszen tudjátok, hogy imádom az ordas idióta humort.
A dán börtönőr, bocsánat, szállodás irodájában éjjel kilencszáz órakor
Szóval most ezen visítok. Valószínűleg a lázam is rásegít, de ez akkor is…
Áhh…
Csikós Zsolti, 4.b, nem vagy te teljesen normális. Szerencsére. 
Olvassátok el, nagyon jó!
Posted in élet Leave a comment